Szárazhabarcsok >> Vakolatok

Korszerű vakolatok

A vakolás igen munkaigényes építési folyamat. Egy lakóház készítésénél látható, hogy a ház viszonylag gyorsan tető alá kerül, de a teljes befejezésig még sok idő telik el. A vakolási munkák az épület méretétől, rendeltetésétől, tagoltságától függően az építés teljes munkaigényének kb. 20%-át teszik ki. Munkaigénye egy hagyományos családi háznál a falazás munkaigényének nagyjából háromszorosa. A mai építkezések már nem nélkülözhetik a gyorsan bedolgozható és jó minőségű szárazhabarcsokkal történő gépi vakolást. Az építtető érdekei miatt is fontos, hogy a befejező munkák is gyorsan elkészüljenek. Márpedig ezek közül is az egyik legidőigényesebb munkafolyamat a vakolás.

Vakolatok felhasználása

Miután kiválasztottuk a megfelelő vakolatot házunkra, gondoljuk végig, hogyan is kerül fel a homlokzatra, falaink felületére. Mint általában a befejező szakipari munkáknál így a vakolások előtt is az alapfelületek javítása az első lépés. A laza, szennyezett részeket el kell távolítani, és pótolnunk kell a hiányzó részeket. Következő lépés az alapfelület előkezelése. Ebbe beleértendők az élvédő, dilatációs profilok elhelyezése, és a felület kellősítése (előfröcskölés, tapadásjavítás stb.) is.

A vakolatok és az alapfelület közti megfelelő tapadás kialakításának érdekében tapadásjavító alapozásokat szoktak alkalmazni. Ilyen tapadásjavító alapozások a fröcskölt alapozás, a tapadóhidak, a különleges tapadásjavító habarcsok, és a különleges iszapszerű alapozók. Ezekről szükség esetén a gyártók bővebb információt tudnak adni. Ezután általános esetben három nap várakozási idő következik. Az alapvakolat felhordása ennek az időnek letelte után kezdődhet. Az alapvakolatot kellő rétegvastagságban lehúzzák, és kialakításra kerülnek a síkok. Ilyenkor az elhúzás nyomai, esetleges fészkek láthatóak maradnak, melyeket átdörzsöléssel összedolgoznak. Ha az alapvakolat több rétegben kerül felhordásra, az egyes rétegek felületét az összedolgozást követően kaparással durvítják.

Az alapvakolatra belső vakolatok esetén már csak simítóvakolatot hordanak fel, egész vékony rétegben. A színvakolatok felhordását egy kiegyenlítő réteg előzi meg, melynek feladata a felület nedvszívó képességének kiegyenlítése és a színvakolat megfelelő alapfelületének biztosítása. A színvakolatot felhordás után hagyni kell egy kicsit meghúzni, ezután lehetséges a kívánt felületi struktúra kialakítása, ami lehet kaparás, dörzsölés, vagy simítás.
A színvakolatot általában festeni is szokták, hogy az esetleges előjövő foltosodások, vagy a munkahézagok nyomai ne legyenek láthatóak.
Ezek után szinte gyerekjátéknak tűnhet az egyrétegű vakolatok felhordása, ami a következő lépésekből áll. Az alapfelület előzőekben leírt módon történt javítását, valamint az előkezelést, profil elhelyezést követően lehet az alapvakolatot felhordani. A kötőanyag tulajdonságánál fogva csak legfeljebb 20-30 m2 felület egyszeri bevakolása lehetséges. A felhordott réteget itt is lehúzzák, és a felületet összedolgozzák. Ezt követően a vakolat simítása, esetleges glettelése következik, ami egyben az utolsó munkafázis is.

Mint az előzőekből kitűnik; legfelül egy felületképző vakolatréteg található. Ezek típusai a természetes színű felületképző vakolatok, a vastag rétegű nemesvakolatok, vékony rétegű nemesvakolatok, műanyagkötésű vakolatok, szilikongyanta kötésű vakolatok valamint a szilikátvakolatok. Ezek közül - a gyakori alkalmazásuk miatt - kiemelnénk a nemesvakolatokat.
Sarkalatos különbség a vastag rétegű és a vékony rétegű nemesvakolatok között, hogy míg az elsőt szemcseméreténél vastagabb rétegben, addig utóbbit a szemcseméret vastagságában kell felhordani az alapfelületre.