A japán kerteket (teien) úgy tervezték, hogy életre hívják a természet egy kicsiny darabját és becsempésszenek egy kis egyszerű és eredeti szépséget. A japán kert kicsinyke földterületen igyekszik megvalósítani a természeti tájakat, hegyekkel, folyókkal, vízesésekkel. Stílusa szemben áll az ún. nyugati típusú kertekkel, amelyekre többnyire a geometriai minták jellemzőek és a szépségét a mértani pontossággal ültetett virágok adják. Ez persze nem azt jelenti, hogy a japán kertek csak úgy szabadon, vadul burjánzanak.

Épp ellenkezőleg, pontos előtervezés alapján épülnek, és rendkívül sok gondozást igényelnek a későbbiekben. Mi több, számos kötöttség jellemzi a különböző kerttípusokat, viszont bizonyos alapelemek szinte mindig ismétlődnek és rendszeresen megtalálhatók bennük. Minden kertnek megvan a maga sajátossága, egyedi arculata, és tervezéskor mindig figyelembe vették tágabb környezetét, hogy azzal megfelelően harmonizáljon.

Kerteket már az Asuka-korban építettek Japánban. Ebben az időben a buddhizmus épphogy csak megjelent az országban, de úgy tartják, hogy már ebben az időben is előfordultak fontos jelképes elemek a kertekben. Később a két tényező, melyek alapvetően befolyásolták a kertművészetet és építészetet a Muromachi-korban, a zen buddhizmus és a teaszertartás művészete voltak. A XVI. században érte el a csúcspontját és népszerűségét a teaszertartás művészete, és a kertek elsősorban békés hátteret és környezetet biztosítottak a teaházaknak, amelyekben a teaszertartásokat elegáns egyszerűséggel bemutatták. Sen no Rikyu mesternek különösen jelentős befolyása volt nemcsak a teaszertartásokra, hanem a kertépítés művészetére is.

A japán kertépítészetnek három fő stílusirányzata van: a Tsukiyama, a Kare-sansui és a Chaniwa. A Tsukiyama (tájkép) kert stílusra a természet kicsinyített megjelenítése a legjellemzőbb, amely magába foglalja a hegyeket, tavakat, patakokat. A Kare-sansui (száraz folyómeder vagy kőkert) stílus a Muromachi-korban terjedt el és a zen szellemiséget volt hivatott megtestesíteni. A stílus sajátossága, hogy csupán néhány kiválasztott követ helyeznek el egy viszonylag tágasabb térben és körülöttük a homok vagy kavics kertet speciális gereblyével formázzák folyó alakúvá vagy tengert jelképezővé.

A Chaniwa (teakert) általában egy teaszertartás bemutatására alkalmas ház körül található. A teakertben sok moha és örökzöld növény található, valamint kőlámpás, kőmedence, bambusz csővezeték amelyen víz csordogál keresztül, illetve a kis patakokban, vagy a kertben lépő köveket helyeznek el, melyek rendszerint a teaházhoz vezetnek. A név valamint az -en utótag jelöli a kert teljes nevét pl: Kenroku-en, Koraku-en stb.

Vissza az előző oldalra I Kapcsolat I Árajánlat kérés I Dokumentum letöltés I Építőanyag apró I Építőanyag akció