A kémények területe az építészet és az épületgépészet között található, valahol félúton. Ez azt is jelenti, hogy senki sem foglalkozik vele szívesen, talán éppen azért, mert egyikük sem érzi teljesen sajátjának. Az építésznek az a fontos, hogy a kémény ne rondítsa el nagyon az általa megálmodott "művet", míg az épületgépész a biztonságos égéstermék-elvezetést és az energiatakarékosságot tartja szem előtt. Véleményem szerint a két szempontrendszer egy időben is kielégíthető, tekintsünk csak a Párizsban és Velencében készült képekre. Természetesen óva intenék mindenkit a kémények "barkácsolásától", azonban egy minimális szinten szükséges érteni a lejátszódó folyamatokat, például, annak érdekében, hogy egy ablak vagy ajtó légtömítésével ne okozzunk életveszélyes- helyzetet.

Mi is az a kémény?

Komfortos életünkhöz hozzátartozik ma már az épületek igényszerinti fűtése és az állandó hideg-melegvíz. A különböző tüzelőberendezésekből - a felszabaduló hőmennyiség hasznosítása után - az égésterméket, mint "hulladékot" el kell távolítani. Már a barlangokban lakó őseink is csak akkor nézhettek a füstmérgezés veszélye nélkül a tél elé, ha a barlangnak nem csak bejárata, hanem a tetején füstelvezető nyílása is volt. Ez utóbbit helyettesíti ma a kémény. Az égéstermék ebben az esetben "magától", azaz a hőmérsékletkülönbség miatt kialakuló sűrűségkülönbség hatására, tehát gravitációsan távozik. Természetesen ehhez szükség van az úgynevezett kéményáramkörre (1), vagyis ennek működésére. Jól látható, ha például megakadályozzuk a kazán helyiségébe a friss levegő bejutását (fokozott légzárású nyílászárók alkalmazásával), akkor az égéstermék sem képes eltávozni.