A szárazhabarcs

Gazdaságossága ellenére a transzporthabarcs hazánkban elsősorban szervezési hiányosságok miatt még nem terjedt el. A száraz eljárás során előállított habarcs, az ún. szárazhabarcs por alakú építőanyag, amely kötőanyag (cement, mészhidrát, gipsz, műanyag), adalékanyag (mosott, osztályozott homok, kőzúzalék, duzzasztott perlit, polisztirol gyöngy stb.), adalékszerek, pigmentek és speciális adalékok keverékéből áll. 10–50 kg-os (a hőszigetelő habarcsok esetében 50 l-es), többrétegű papírzsákban, raklapon, zsugorfóliázva kerül forgalomba (nagy munkahelyek számára silós és konténeres kiszerelésben is forgalmazzák). A zsákolt habarcs megengedett tárolási ideje a cementhez hasonló körülmények között legfeljebb hat hónap, esetleg egy év. A szárazhabarcs felhasználásakor csak a gyártó által előírt mennyiségű keverővizet szabad adagolni, és bedolgozáskor a gyártó előírásait be kell tartani.

Az optimális összetétel miatt a szárazhabarcs vízigénye kisebb, mint a helyszínen készült habarcsoké, ezért az ilyen habarcsnak kisebb a vízfelvétele, emiatt jobb a fagyállósága, időállósága. Az adalékszerek és a speciális adalékok ugyancsak kedvezően befolyásolják a habarcskeverék, a friss és a szilárd habarcs számos tulajdonságát (vízmegtartó képesség, összetartóképesség, tapadás stb.).