|
|
|
|
Kezdőlap >> Fürdőszobák >> Érdekességek
- Gyilkosság a közfürdőben
Bizonyára sokan tudják, hogy a hajtűket a barokk korban a rizsporos parókák alatt nyüzsgő élősködők okozta viszketés ellen használták. Az sem titok, hogy a középkori várak vizesárkai fölött kitüremkedő kőfülkék mellékhelyiségként szolgáltak. És, hogy mitől is volt olyan jó dolga XIV. Lajosnak a trónján ülve? Többek között a "beépített éjjeliedénytől". Kulturális szokás Mint kulturális szokás, a tisztálkodás is egyidős az emberiséggel, a tisztálkodás gyakran kötődött bizonyos vallási, rituális szertartásokhoz. Az ókori görögöknél az újszülöttek mosdatása mellett, templomba járás előtt is kötelezték a népet a fürdésre, de Áron és fiai szolgálat előtti mosakodási rendtartásáról a Bibliában is olvashatunk. Az egyiptomi hölgyek tisztálkodási buzgalma pedig közismert; naponta vettek fürdőt, bőrük üdeségét tej-, méz-, korpa-, viasz- és iszappakolásokkal óvták. Ezért is meglepő, hogy Szent Jeromos egyháztanító és Bibliafordító a középkorban éppen vallásos okokra hivatkozva tiltotta be a fürdést. A tilalmat csak a spanyolországi arab orvostudomány befolyására oldották fel a VIII. században.
Egykori hazai írásbeli emlékek arról számolnak be, hogy
őseink már a nomád életmód mellett is nagy gondot fordítottak a tisztálkodásra.
Külön
fürdősátrat rendeztek be a táborban. Egy 1015-ből származó királyi
adománylevélből pedig kiderül, hogy a pécsváradi bencéseknél már
üzemelt nyilvános fürdő,
ahol csak a nap bizonyos óráiban lehetett fürdeni, ennek idejét
kürtszóval vagy a fürdőserpenyők kongatásával jelezték. A települések
fejlődésével
szaporodtak a fürdők is, mert a városi rangra emelkedéssel együtt
járt a fürdőépítés joga. Ebben az időben szokás volt fürdőalapítványokat
tenni a szegények évenkénti ingyenes fürdésére. Félelem a víztől Elsősorban a közfürdőkben terjedő pestistől és szifilisztől való félelem vezetett a privát fürdőszobák létrehozásához, melynek "prototipusát" már 1773-ban megtervezték, azonban széles körben csak a XX. század elejére terjedt el. A nagy tudású orvosok ekkoriban óvták a népet a víztől, amely "kiszívja a testből az életerőt, gyöngíti rostjait, elpuhítja a szervezetet". Ennek hatására a XVIII. században az emberek többsége parfümmel leplezte áporodott testszagát, a testen képződött koszréteget pedig valamiféle külső védőrétegként értelmezte. A XX. századra a fürdőzés tehát ismét divatba jött. Ekkor kezdte el Hans Grohe is előállítani a kis, fekete-erdei pajtájában az első zuhanyfejeket, melyekből mára világmárka lett. Hat évvel a cég alapítása után megindult az export termelés is, elsőként Amszterdamba szállítottak, de néhány évvel később Hans Grohe Bécsbe utazott, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia vállalkozóival is tárgyaljon. A fürdőszobai technológia olyan ütemben fejlődött, hogy a Hansgrohe cég már 1934-ben megjelent az első automata fürdőkád túlfolyórendszerrel a szaniter piacon. Húsz évvel később újabb találmánnyal lepi meg a fogyasztókat a cég: a fali rúddal, majd kicsivel később az Unica kézi zuhannyal, amit akkoriban a "kézi zuhanyok VW Beetle"-jeként emlegettek.
A folyamatos fejlesztések és rafinált műszaki megoldások során megjelenik az első szabályozható kézi zuhany, immár három vízsugárfajtával és négyféle színben. Ezek az új impulzusok ihlették az 1986-ban iF Design díjat nyert UNO csaptelepet is, amely az első színes csaptelep-sorozatként hódította meg közönségét. A fürdőszoba-kultúra hétszáz éves történelméből egyébként nemrégiben nyílt átfogó kiállítás Schiltach-ban, abban a városban, ahol az első zuhanyfejek is elkészültek Hans Grohe pajtájában. Forrás: hg.hu
|
|
Vissza az előző oldalra I Kapcsolat I Árajánlat kérés I Dokumentum letöltés I Építőanyag apró I Építőanyag akció |