Egy hosszú nap után a legjobb egy kád forró fürdő. Fantasztikus benne elmerülni, kiáztatva a nap minden fáradtságát, bosszúságát, a metróban megtiport lábak fájdalmát. Egy hosszú, pihentető fürdő során néha-néha elgondolkodik az ember arról, hogy néhány száz évvel ezelőtt még nem volt olyan természetes az a mozdulat, amellyel ma megengedjük a fürdőkád csapját.

Hosszú út vezetett a friss pataktól - ahol a legelső emberek fürödhettek - a ma kapható, úszómedencényi kádakig, pezsgőfürdőkig, beépíthető fürdőszobákig. Az emberek, koronként más és más intenzitással, igényelték, a tisztálkodás lehetőségét. Az ősemberek - bár tisztálkodási szokásaikról keveset tudunk - a természetben élve a legtökéletesebb "fürdőkádat", a patakokat, mélyedésekben megálló vizeket, vagy a barlang közelében megbújó pocsolyákat használhatták. A földrajzi fekvéstől, és így az éghajlattól függött, milyen gyakorisággal ereszkedtek bele a vízbe eleink. Persze a tengerek közelében élők már akkor is sokkal előnyösebb helyzetben voltak. Az idő haladtával a barlangokból sátrakba, kunyhókba "költöztek" az emberek. Bár fürdőszobáról még nem beszélhetünk, a helyiségben már volt egy kis zug, ahol a víz tárolására szolgáló bőrtömlőt tartották. Az illemhelyet persze még messze a kunyhótól kell keresnünk.

Jó nagyot ugorva az időben, az antik világba jutunk. A görögök híres mondása: ép testben, ép lélek. Így a fürdők sem csak a testi felüdülés helyei, az úszó medencék és gőzfürdők, masszázs és pihenőszobák ugyanúgy szolgálják testet, mint a görög szellemet. Persze ehhez idő kellett. A padlófűtéses fürdőkben azonban szívesen töltöttek el az emberek és töltenének el ma is - akár hosszú órákat, teljes napokat is.

A görög fejlődés Itáliában folytatódott, magánemberek és városok használták fel, főleg Campaniában, a sok vulkáni eredetű melegforrást. A különböző hőmérsékletű úszó- és fürdőmedencékkel felszerelt thermák, vagyis fürdők a Római Birodalom állami intézményei közé tartoztak minden városban. A birodalom vezetői pihenőközpontokká fejlesztették az eredetileg csak testápolásra szolgálóépületeket: sport, játék, fürdés, társasági élet reprezentatív nagy együttesei lettek a fürdők, a szegény rétegek szociális szolgáltatásként részesültek benne. A közös fürdőházak mellett egyre több magánfürdőt építettek. A II. században a magánfürdők már hozzátartoztak a tengerparti területek nagy villáinak építési programjához.

Rómában Augustus korában már kb. 170 közfürdő létezett magán, illetve tisztán kereskedelmi alapon. A tömegeket a központilag szervezett közfürdők fogadták, hiszen a császárkor kezdetétől a thermákat a nagyvárosi élet részeként tervezik. Rómából terjed el a fürdőkultúra az egész birodalomban. Katonai táborok, polgárvárosok fürdőn kívül gyógyforrások mellett is létrehoztak, gyógyító céllal, fürdőket. Hagyományuk sok helyen még a XX. században is él, például Baderweilerben. Nagyot ugorva a középkori Európa sötétnek aposztrofált világába - fürdőszobáiba - pillantsunk be.

A közhiedelemmel ellentétben a középkorban általánosan elterjedt volt a fürdés, falun, városban egyaránt. A városokban sok helyütt ugyan nem volt fürdőszoba, de régi hagyományként - városi fürdőházak működtek, szinte minden észak-európai város jellegzetes intézményei voltak, nem hiányozhattak egyetlen lakónegyedből sem. A közfürdőket nemcsak egyszerű fürdésre, de gőzölésre, izzasztásra, későn - a vécék is végre a házak belsejébe kerülnek, újabb hosszú várakozási idő következik az újabb lépcsőfokig, a vízöblítéses vécé általánossá válásáig. Mindeközben pedig az emberek, elsősorban a városlakók, az utcát választják. A városokban az összegyűlt ürüléket a környékbeli kertészek trágyázásra hasznosították. Így minél nagyobb volt a város, annál nagyobb volt a kertészek haszna. A parasztportákon a közös trágyadomb szolgált árnyékszékként. A XVI-XVII. században még nincs angolvécé a lakásokban, lakosztályokban, annak ellenére, hogy Sir John Harlington már 1596-ban feltalálta a vízöblítéses vécét. Amikor mégis van, mindig késik a szellőztető kémények feltalálása, amellyel mentesíteni lehetne a helyiséget a dögletes bűztől. Az újkor felé haladva Európa nyugati felén a tisztálkodás kérdése egyre nagyobb problémát okoz, még a legnagyobb városoknak is.

A pöcegödrök kiürítésének elégtelensége például akkora gondot jelent 1788-ban Párizsban, hogy magának a Tudományos Akadémiának kell a kérdéssel foglalkoznia. Megoldás - vagyis angolvécé és üres pöcegödrök híján - az éjjeliedényeket továbbra is az ablakon át ürítik ki az utcára. A párizsiak jobb híján a Tuillérák kertjébe jártak megkönnyebbülni, amikor pedig a svájci gárda elkergette őket onnan, rákaptak a szemet, orrot egyformán undorító Szajnapartra. Ez a kép XVI. Lajos korát idézi, de nagyon sok európai város is többé-kevésbé ugyanilyen helyzetben volt, a nagyok és kisebbek, Liege csakúgy, mint Cadíz, Madrid éppúgy, mint azok a francia kisvárosok, amelyekben úgyszólván mindenütt amolyan "merderel" ("szarpatak") folyik át, mindent magába fogadva, amit csak bele akarnak önteni.

A XVII-XVIII. századi városokban a már vécével kiegészített fürdőszoba a legritkább fényűzést jelentette. Így nem csoda, ha bolhák, a tetvek és poloskák egyformán elárasztják Londont és Párizst, a gazdagok és szegények otthonait. A hiányzó fürdőszobák számlájára irandó a számtalan rühes, ótvaros beteg. A gyakori bőrbetegségekhez persze az is hozzájárult, hogy senki sem hordott fehémeműt, így naponkénti váltásról sem lehetett szó. Csak a XVIII. század második felében terjedt el - egyelőre csak a férfiak körében - az egyszerű bélelt nadrág helyett a mindennap váltott alsónadrág. Az ipari forradalom hozta fejlődés adott lökést az egészségügy, a tisztálkodás újbóli tiszteletének. A XIX. századi középosztálybeli polgári lakásokban már volt angolvécé. A nyomornegyedek, bérkaszárnyák emeletenként legalább egy vécével dicsekedhettek, folyó vízes fürdőjük azonban nem volt. A fürdőszoba hiánya nemcsak kényelmetlen, de egészségtelen is volt. Ritka mosakodás - kád híján a család egyetlen lavóron volt kénytelen osztozkodni -, és a még ritkább ruha rnosás, melegágya lett a fertőzéséknek. Az európai szappanfogyasztási adatok minden más számsor nélkül árulkodnak arról, hogy milyen szutykosak lehettek ekkor az emberek. A ritkán használt szappan és a magas gyermekhalandóság között is kapcsolatot látnak a kutatók, s talán nem véletlenül. Az európai nagyvárosokban egyre-másra épülő bérkaszárnyák még inkább rontják a tisztálkodás feltételeit. Bár ismét építenek közfürdőket, de ez korántsem elég a felduzzadt városi tömegeknek.

Aztán átlépünk a XX. századba, a feltételek azonban mit sem változnak. Az egyre inkább tömegtermelésre átálló világ nem tud lépést tartani a növekvő népességgel. Az egyre-másra felépített városokban a legkisebb figyelmet a fürdős szobának szentelik. Egy kád, egy mosdó és a WC, fehér színben, a lehető legrosszabb elrendezésben, sokszor ablak nélkül - így néz ki egy panellakás fürdője. A szoba konyhás, fürdőszoba és vécé nélküli lakásokat a századelő átörökítette a közelgő XXI. századnak is, hiszen számos olyan hely van ma is a világban, ahol nem használják az angolvécét, nincs folyóvíz, melegvízes fürdőkád. A világ másik fele viszont már a jövő századot is túlhaladta. A modern fürdőszoba visszatérve az évezredes hagyományokhoz - már nemcsak a gyors reggeli tusolásra szolgál. A rohanás, a stressz ellensúlyozására nagyobb súlyt fektetünk az egészséges étkezésre, testedzésre. Talán éppen ezért a mai fürdőszobák kialakítása emlékeztet a görög, római világ pihenőcentrumaihoz, ahová nemcsak tisztálkodni, de felüdülni, lazítani, megtisztulni járnak az emberek. Néhányan zenélni, sőt dolgozni vonulnak vissza fürdőszobájukba.

A fürdőszoba ezzel a nappalihoz, vagy a konyhához hasonló funkciójú helyiségévé lett a lakásnak. Virágokkal, a legváltozatosabb színű és mintájú csempével, szebbnél szebb berendezési tárgyakkal díszítjük. A most divatos sarokkádakban kényelmesen elidőzhet az egész család, felüdülést keresve a szauna forró levegője után (ami szintén már részévé vált a családi otthonnak). Az eddig elsősorban gyógyászati célra szolgáló pezsgőfürdő is bevonult fürdőszobánkba. A Roy Jacuzzi nevével fémjelzett hidromasszázs fürdőkádak és zuhanyfülkék - amelyek először Amerikában arattak sikert - is az ellazulást, a vérkeringés felgyorsítását segítik. A rendszeres használók bőre feszesebb lesz, csökkennek a zsírpárnák, javul a közérzet - ígérik a kitalálók. Az ultramodern, különböző színű, formájú és nagyságú kádak mellett más újdonsággal is - vagy olyan, rég elfeledett tartozékkal is, mint a bidé - szolgál számunkra a fürdőszoba. Ma már vásárolhatunk előre összeállíthatott, csak beépítésre váró fürdőszobát, felszerelhetjük szaunával, beépíthető hajszárítóval, masszírozó géppel, kiegészíthetjük konditeremmel.

Vissza az előző oldalra I Kapcsolat I Árajánlat kérés I Dokumentum letöltés I Építőanyag apró I Építőanyag akció