Falak

Falak. E szónak, hogy fal, nemcsak konkrét, hanem átvitt értelmű jelentése is van. Elválaszt bennünket a külvilágtól, óv bennünket a tőle, ugyanakkor a magány, az elkülönülés szinonimája is. A kirekesztett embert fallal veszik körül, a magányba zárkózó ember fallal veszi körül magát, a nehézségekkel küzdő ember falakba ütközik.

Milyen legyen?
Szinte felsorolni is nehéz, mennyiféle változata van a falnak. Lehet sárból, vesszőből, e kettőből együtt, vályogból, kőből, téglából, betonból, vasbetonból, fából, üvegből, műanyagból, fémből, sőt papírból is.
Nos. A mi éghajlatunkon talán az utóbbi nem annyira jellemző, mifelénk a hagyományosabb a föld-, ill. tégla-, vidékenként a kőalapú építkezés a jellemző. Tűzállónak kell lennie, a hagyományos tégla-, kő-, betonanyagok általában legalább közepesen tűzállóak. A falnak hővédőnek, hőtartónak kell lennie, azonkívül nedvességellenállónak, hangvédelmet kell biztosítania, véshetőnek, szegezhetőnek is kell lennie, tartania kell a vakolatot, mindezeket úgy, hogy közben könnyű is legyen. A fal legyen jó hőtároló, ugyanis minél nagyobb a hőtehetetlensége, annál nehezebben hűl le, ill. melegszik át, így jelentős hőkiegyenlítő szerepe van pl. időszakos vagy változó intenzitású fűtésnél. Hangvédelem szempontjából a léghangok és testhangok elleni védekezés a fő szempont. Nehéz, merev szerkezetek nem vagy csak nagyon nehezen jönnek rezgésbe. A testhangok ellen ún. hanglágyanyagok beépítésével védekezünk. Mindezen követelményeknek megfelelve, a szegény falunknak még könnyűnek is kellene lennie. És akkor még nem említettük az esztétikai szempontokat, a könnyű kivitelezhetőséget, a gazdaságosságot. Ennyi teher alatt nem csoda, ha néha összeroppan a fal.