ROMANTIKA AZ ÉPÍTÉSZETBEN (XIX. század első fele)

A romantikus művészt még fokozottabban jellemezte a múlt felé fordulás, az elvágyódás kora valóságától. A szabadságharcok, forradalmak bukása után a dicsőséges múltban vagy a távoli, színes, kalandos, ismeretlen vidékeken keresett kárpótlást. A romantika így térben és időben nagy utazásokat tesz. A régi nemzeti nagyság időszakának visszaálmodása a múlt művészetének a felidézésével járt együtt.

Berlin, Werder-templom (1821-1825)

Újból megjelentek a román és a gótikus építészet formái. A neogótikus templomok (1), a parlamentépületek, várkastélyok példaképként vesznek elő gótikus alkotásokat, de már az új építőanyagok (például a beton, az öntöttvas) adta új szerkezeti lehetőségekkel dolgoznak. Az épületek külseje így félreismerhetetlenül magukon viselik a XIX. századi jelleget, nem téveszthetők össze a középkor emlékeivel. A távoli, egzotikus vidékek építészete, az indiai, kínai, mohamedán építészeti formák is maradandó hatást gyakoroltak a romantikus művész képzeletére. Nincs szó pontos másolatokról, hiszen az épület rendeltetése is más, és az új anyagok, szerkezetek itt is újszerű, eredeti megoldásokat hoznak. A magyar romantikus építészet a nemzeti múlt művészetének újjáélesztésekor a keleti származást hangsúlyozta. Az épületeken gyakran mór, bizánci elemeket látunk.

Budapest, Vigadó (1859-1864)

A Vigadó épülete (2) például annak köszönheti egyéni hangját, hogy keleties elemek keverednek rajta népies díszítőmotívumokkal (3).

Szalagdísz a Vigadó homlokzatáról

A romantika idejében már számos műszaki feladatot kellett az építészeknek megoldaniuk. A hidak, pályaudvarok tervezésekor a művészi megjelenésre is gondot fordítottak - természetesen a romantikus formák felhasználásával.

A görög építészet A rómaiak építészete Ókeresztény építészet Bizánci építészet A román építészeti stílus Gótikus építészet A reneszánsz stílus Barokk építészet Klasszicizmus Romantika Ekletikus és szecessziós építészet XX.század építészete