A RÓMAIAK ÉPÍTÉSZETE (i. e. VI-i. sz. V. század)

Az ókor legjelentősebb állama, az Európa nagy részét egyesítő Római Birodalom a művészetben is "nagyhatalom" volt. Egyrészt a görögökhöz képest sok új formát alakított ki, másrészt a művészeti tanulságok, eredmények nagyarányú terjesztője is volt. Az egykori pompás épületek még romjaikban, töredékeikben is évezredeken keresztül elevenen hatottak a későbbi korok építészetére. Vissza-visszatérő jelszó volt, hogy az antik művészet tökéletességét újra el kell érni.

Egyike az ókor legjelentősebb államainak

A rómaiak katonai és kereskedelmi okokból egész birodalmuk területén jól megépített úthálózatot teremtettek. A határok mentén castrumok (katonai erődítések, táborok) és őrtornyok láncolatát létesítették. A római tábort eleinte csak árok és földsánc védte, később már kőből épült fal övezte, és azt bástyák, kaputornyok is erősítették, A légiók tábora köré és a fontos kereskedelmi útvonalak mentén városok épültek. Sok mai európai nagyváros magvát az egykori római település helyén találjuk (például Bécs, Köln, Pécs). A római építészetet nagyfokú tervszerűség és egységes, az egész birodalom területén azonos formák jellemezték. Az új város mindig szabályos alaprajzú volt. Az alapításkor kijelölték a két, egymásra merőleges főutat, a többi utca ezekkel párhuzamosan haladt. Ezen az úthálózaton négyszögekben épültek a háztömbök szabályos rendben. A kövezett út alatt csatorna vezetett. A járókelőknek kétoldalt járdát építettek, és oszlopokon nyugvó tetőzet védte őket az időjárás viszontagságaitól.

A római építészet remekei a vízvezetékek

A kitűnő mérnökök a nagyvárosok zavartalan vízellátását is biztosítani tudták. A környékbeli források vizét összegyűjtötték, és hosszú vízvezetékeken juttatták a városba. A vízvezetékek azonban nem a föld alatt húzódtak; a forrásvíz árkádsor tetején, csöveken keresztül jutott el a városi elosztó- és tárolótartályokig, onnan pedig a város megfelelő pontjaira.

A játékok a rómaiak legkedveltebb látványosságai közé tartoztak. Ennek az épületfajtának emlékét őrzik a modern stadionok: lépcsőzetesen emelkedő nézőtér vette körül az ovális alaprajzú arénát, a küzdőteret. Ha a játék úgy kívánta, az arénát vízzel is el lehetett árasztani. Színházuk a görög típust követte. Fontos különbség azonban az, hogy már nem használták fel a terep adta előnyöket, a természetes lejtőket, hanem maguk építették meg a lejtősen ereszkedő nézőteret Az épület tehát sík területen, a város bármely pontján megvalósulhatott. A házak sűrűjéből nagy méretével kiemelkedő, monumentálisan ható színház nagy hatást gyakorolt a korabeli építészetre, sok új megoldás elterjedését segítette elő.

A városi élet központja a fórum, a reprezentatív főtér volt, melyet templomok és középületek vettek körül. A templomépület görög mintára alakult ki; a különbség csak annyi, hogy a római magas talapzaton áll. Már nem minden irány felé tárulkozik ki, csak a bejárat, a főhomlokzat felé. Lépcső csak a főbejárathoz vezet, míg a görög templomhoz mind a négy oldalról lépcsőn lehetett feljutni. Az oszloprendek fő vonásaikban megegyeznek a görög oszloprenddel. Az oszlopokat ugyanúgy egyenes gerendázattal hidalják át, és az oromzat az ismert háromszögű timpanon formában végződik. Értettek már a boltozat építéséhez is. A császárok győztes hadjárataikról hazatérve diadalívet vagy diadaloszlopot állíttattak a fórumon, emlékeztetőként dicsőségükre. A birodalomban szinte nem volt olyan város, amelyben amfiteátrum ne lett volna. Itt a közönséget a gladiátorok küzdelmei s az állatviadalok szórakoztatták.

A római kolosszeum (további képek a képgalériában)

A jó vízellátással együtt járó fejlett fürdőkultúra a távoli tartományokban is gyorsan meghonosodott. A közfürdők több medencéből álltak: a látogató előbb hideg vízben, aztán langyos, majd meleg vizű medencében fürödhetett. A helyiségeket fűtötték: a fűtőtérről padlózat alá, a padló kőlapjait tartó oszlopok közé és a falak üreges tégláiba gőzt vezettek. Az ókorban tehát már felfedezték a "központi fűtést". A rómaiak szívesen töltötték idejüket a fürdőkhöz csatlakozó tornázásra, birkózásra, testgyakorlásra épült csarnokokban is.

Római lakóház rekonstrukciója

A római építészetben előkelő helyet foglalt el a lakóház- és villaépítészet (1). E téren felülmúlta a görögöt mind a változatos alaprajzi formák, mind pedig a kényelem, lakályosság szempontjából. A lakóház zárt külső fala nem is árulta el azt a gazdagságot, amely a belépőt fogadta. A bejárat mögött, kisebb udvar (1/b) körül szabályos rendben, szimmetrikusan helyezkedtek el a lakószobák (1/a). Északon, ahol az éghajlat megkívánta, a szobákat - a fürdőkhöz hasonlóan - a padlózat alatt fűtötték (2).

Hypocaustum (római épületek fűtésrendszere)

A belső tereket az udvar felől besütő napfény világítja meg. A lakószobákon túl, a ház mögött általában nagyobb oszlopos udvar következett. Ezt szintén lakóhelyiségek vették körül, közepén medence, dús örökzöld növényzettel övezve. Ez volt a kedvelt pihenőhelye a közélet zajától, a politikai szerepléstől elfáradt római polgárnak. A gazdagok lakásai sem vetekedhettek a fényűző császári palotákkal. Ezek mérete, az udvarok köré csoportosított helyiségek nagy száma, közvetlen elrendezése, változatos alapformája még ma romjaikat nézve is bámulatot kelt.

A görög építészet A rómaiak építészete Ókeresztény építészet Bizánci építészet A román építészeti stílus Gótikus építészet A reneszánsz stílus Barokk építészet Klasszicizmus Romantika Ekletikus és szecessziós építészet XX.század építészete