![]() Az építőanyag online központja |
![]() |
|
Ókeresztény építészet (i.sz.II.-VII.század) A Római Birodalom még fennállt, művészete még virágzott, amikor megjelentek az első keresztény közösségek. Az új vallás és a kialakuló új társadalmi viszonyok a művészetet is gyökeresen megváltoztatták.
A korai keresztények az üldöztetések idején még föld alatti katakombákban (temetkezés céljára szolgáló folyosókban) tartották szertartásaikat.
A században viszont a kereszténység elismert vallás lett. Az új kultusz merőben különbözött a korábbitól, amely a templomot csak a kegyszobor őrzési helyének szánta. A keresztény istentisztelet a hivők tömege előtt folyt, bevonva őket a szertartás cselekményeibe is.
A keresztény templomépület, a bazilika éppen ezért nagy tömegek befogadására alkalmas tágas csarnokká vált. Az egyszerű külsővel ellentétben (1) a belső tér hangsúlyos, gazdagon díszített. A templom többnyire három- vagy öthajós. (Hajónak nevezzük az oszlopsorral osztott tér hosszú, két oszlopsor közé eső részét.)
A középső vagy főhajó (2/a) szélesebb, mint a mellékhajók (2/b). Magasabb is azoknál; falát belül ablakok törik át (3). A bazilika gyakran kereszt alaprajzú; a főhajó végén, a szentély előtt kereszthajóval (2/c) bővítik terét. A szentély általában félkörű fülkével, apszissal (2/d) záródik.
A hajókat elválasztó oszlopok tartják a fából ácsolt tetőszerkezetet (3/a). A mennyezet sík fedésű, az apszis viszont boltozott, sőt gyakran ilyenek a kisebb szélességű mellékhajók (3/b) is. Ez az épülettípus -kisebb-nagyobb változtatásoktól eltekintve - szinte napjainkig az egyházi építészet alapvető templomtípusa maradt. A homlokzat előtt oszlopos udvar van, közepén kúttal. A még meg nem keresztelt új hivők csak itt tartózkodhattak (2/e). A görög építészet |
|
E-mail:info@epitoanyagnet.hu Copyright © 2008 Minden jog fenntartva |