KLASSZICIZMUS AZ ÉPÍTÉSZETBEN (XIX. század első fele)

A barokk művészet meglehetősen egyéni módon kezelte, sőt lényegesen átformálta a klasszikus formákat. A XVIII. század végén az építészek újra az antik művészet újjáélesztésén fáradoztak. Már nem elégedtek meg késői korok közvetítésével, hanem az eredeti, ókori alkotásokból merítettek. Felkutatták, felmérték és lerajzolták a még meglévő római és görög épületeket, sőt ásatásokat is indítottak (például Pompejit, a Vezúv lávája által elpusztított római várost ekkor tárták fel). Egymás után jelentek meg az illusztrált kiadványok, melyek távoli vidékek ókori emlékeit ismertették. Alaposan megfigyelték az antik építészeti formákat, arányokat és típusokat, és a tanultakat a kortárs építészetben is felhasználták. Véleményük szerint az antik művészet a tökéletesség olyan fokát érte el, amelyre egyetlen későbbi kor sem jutott el.

Az igazi, tökéletes szépséget úgy kívánták újra elérni, hogy az antik formákat másolták, meglehetősen pontosan. De egyéni stílusjegyekre is felfigyelhetünk, hiszen a másolt ókori épülettípus többnyire nem maradt meg teljes épségben, ezért a klasszicista építésznek a maga elképzelései szerint kellett a rekonstrukciót elvégeznie. A pontosan lemásolt részletek ellenére is - önálló, új építészeti stílus születik. Az alkotóművész a saját korának embere, nyilvánvaló, hogy világa már teljesen más, mint az antik művészé volt. S ez tükröződik a műben is. Az épületek rendeltetése is megváltozott, új feladatokat kell megoldani a régi formákba öltöztetve. Az új építészet már nem alkalmaz márványt sem olyan mértékben, mint az antik, ez is módosítja az összhatást.

A klasszicista épület legjellemzőbb homlokzati eleme a háromszögű oromzattal fedett oszlopsor, a motívum neve: portikusz (2/a). Az épület körvonala, tömege egészen eltér a barokk koritól. A megmozgatott falfelület, előre-hátra ugró faltömeg, a nyugtalan, lendületes vonalak helyébe a nyugalom, a mozdulatlanság és ezzel együtt az egyenes vonalak uralma lépett. A tömeg egyszerű mértani test : kocka, téglatest, henger, félgömb. A portikuszhoz magas lépcsőzet visz fel (2).

Karlsruhe (Nyugat-Németország), őrgrófi palota homlokzata
(1803-14) 2/a portikusz

A bejárat és az ablakok egyenes vonallal záródnak, felettük egyegy háromszögű timpanon látható. Az egyes szinteket már nem kezelik eltérően: az ablaksorok minden emeleten általában egyformák. Sőt az első emeletről gyakran a földszintre kerültek a lakóhelyiségek. Így a kertből közvetlenül a lakószobába lehet belépni, azaz a természettel való kapcsolat szorosabb, mint korábban. A klasszicista épületet szemlélve az is feltűnik, milyen mértéktartással kezelték ebben az időszakban a díszítéseket. Legtöbbször csak az épületet lezáró párkány alatti sávban és a portikuszok orommezejében láthatunk figurális díszt. A belső tér is más mint a barokknál. A termek - melyek a barokk virágzása idején mozgást sejtettek - a klasszicista épületben zárt, önálló egységek. Alapformájuk négyszögletes vagy kör alakú (1).

A Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest) kupolával fedett terme
(1836-1844)

A belsők díszítése is szándékosan egyszerű, a barokk mennyezetfestés nem divat többé. A díszítőformák nagy része antik eredetű. A lépcsőházak egyszerűek, de tágasak. A klasszicista alkotásmód jellegzetessége, hogy a művész egy régi kor alkotásait hívta segítségül saját feladatainak megoldásához.

A görög építészet A rómaiak építészete Ókeresztény építészet Bizánci építészet A román építészeti stílus Gótikus építészet A reneszánsz stílus Barokk építészet Klasszicizmus Romantika Ekletikus és szecessziós építészet XX.század építészete