Bizánci építészet (i.sz IV.-XV.század eleje)

A kettéosztott Római Birodalom keleti felén, a bizánci császárságban rövid időre visszatér a régi fénykor. Úgy tűnik ekkor, hogy Bizánc lép a régi Róma örökébe. Művészete is eléri a legjelentősebb ókori stíluskorszakok színvonalát. A bizánci építészet fontos vívmánya a kupola (félgömb alakú boltozat) és a kupolával fedett terek csoportba fűzése.

A részletek az antik örökségre emlékeztetnek. Az oszloprendek, párkányok a római formák továbbfejlesztett vagy csak kevéssé módosított változatai. A bizánci művészet legjelentősebb emléke a mai Isztambulban álló Hagia Sophia-templom (1). Központja egy négyszögletes tér, amely felül kupolával záródik.

Sergius- és Bacchus-templom belseje

A négyszögű és a kör alapterületű formák közötti átmenet megoldása a bizánci építészek érdeme. Csegelyekkel, azaz háromszögű gömbdarabokkal kapcsolják össze a tágas belső teret a felette méltóságteljesen, sátorként emelkedő kupolával. Ez a megoldás a kupolát évszázadokig az építészet egyik legáltalánosabb, leghatásosabb elemévé avatta.

A Hagia Sophiában csodálatos látvány tárul a belépő elé: a hatalmas tér felett látszólag alátámasztás nélkül lebeg az óriási kupola.

A szerkezet lényege, hogy a terhet nem erős belső támaszok tartják, hanem a boltozat súlyát fokozatosan átveszik a mellékterek. A súlytalanság látszatát tovább fokozzák a kupola aljába és az oldalfalakba vágott ablakok, melyek a teret határoló fal nyitott, könnyed jellegét hangsúlyozzák.

A bizánci építészet nagy eredményeket ért el a központos (kör, négyzet, egyenlő szárú kereszt alakú) belső terek kialakításával (2, 3). E terek többnyire kupolával záródnak.

Isztambul, egykori Sergius- és Bacchus-templom (527-536)

Ravenna (Olaszország), San Vitale-templom alaprajza (526-547)

A görög építészet A rómaiak építészete Ókeresztény építészet Bizánci építészet A román építészeti stílus Gótikus építészet A reneszánsz stílus Barokk építészet Klasszicizmus Romantika Ekletikus és szecessziós építészet XX.század építészete