|
|
|
|
Kezdőlap >> Építéstörténelem >> Barokk építészet
Barokk építészet (XVII-XVIII. század) A "barokk" szó eredeti jelentése: "szabálytalan gyöngy", "rendhagyó következtetés egy gondolatsorban". A stílusok általában később, már új művészeti elképzeléseket valló korszakokban kapnak nevet, és ezért az elnevezések olykor bírálnak is, valamiféle gunyoros kicsengésük van.
A barokk korban megerősödött a központi hatalom (a legtöbb országban abszolutista uralkodó ül a trónon), és az egyház egyesítette anyagi és szellemi erőit a reformációval szemben. Az egyházi művészet is az ellenreformáció célkitűzéseit szolgálta. Az új templomtípus fő célja a hívek fokozottabb meggyőzése, mozgósítása, a prédikáció hatásosságának növelése. A középkor bonyolult alaprajzú, sok hajós temploma helyett egységes teret alakítanak ki, melyben a prédikáció jól hallható. A hívek jól láthatják a szertartást, szinte a csodás események részeseinek érezhetik magukat. A díszítés fő célja a váratlan, meglepetést keltő hatások, csodás elemek halmozása, hogy az élmény növelje az események hitelét. A sötétebb főhajó felől színpadszerűen, nagy fényözönben jelenik meg a szentély. A két társművészet: a szobrászat és a festészet is az építészet szolgálatába szegődik. A menynyezet illuzionisztikus (megtévesztő, fokozott mértékű távlatokat mutató) festett dísze megnöveli, sőt gyakran látszólag megnyitja a teret, és az égi szférákig vezeti a tekintetet. A templombelső csak mozgás közben tárulkozik fel a belépő előtt; ahogy megy előre, a hatás egyre fokozódik. Minden erőteljes mozgást éreztet: a falfelületek, a közrezárt terek, a formák, a díszítmények nyugtalan, lendületes vonala is. Szinte sehol sincs egyenes vonal. A díszítmények aranyozása, a csavart oszlopok, megtört ívű párkányok teszik teljessé a barokk templom pompáját. A barokk építészet nagyszabású, monumentális alkotásai a kastélyok, az uralkodói és főúri rezidenciák (1).
Nagyvonalúsága, gazdagsága az építtető hatalmát, műveltségét, ízlését hirdeti. A barokk kastély a nagyúri reprezentáció legfontosabb eszköze. A középkori várral ellentétben nem hegycsúcson, nem megközelíthetetlen helyen épült - védelmi szerepe ugyanis megszűnt. Sík terepen, hatalmas kerttől övezve áll. Az építtető nem riad vissza a tereprendezéstől sem: lecsapoltatja a mocsarakat, elegyengetteti a domborzatot, ha kell, új utakat építtet. Az épület méretei is bámulatot keltenek - a város kanyargó kis utcáiban épült, szerényebb polgárházakhoz hasonlítva érezzük, hogy a földesúr mennyire más léptékben építkezik. A hosszú homlokzatból előreugranak egyes falszakaszok, a rizalitok (2/b), a tervező így kerüli el a bántóan egyhangú összképet. Gyakran többé-kevésbé önálló, csak lazán összefűzött tömbök, pavilonok, belső udvarok (2/a) alkotják az együttest, és az eltérő szintmagasságok, a különböző tetőformák pl. (manzárdtető), a szakaszonként más-más formájú tagolóelemek változatos, a középrész felé egyre fokozódó hatást eredményeznek.
A kastély egyes emeletei sem egyenlő fontosságúak; általában az első szint a legelőkelőbb, ablakainak mérete, a keretek díszítése is ezt sejtetik. Ezen az emeleten helyezkednek el a: díszterem (1/b, 2/c), a könyvtár, a társalgók és a kastély urának lakosztályai. A földszinten és a legfelső emeleten inkább az alárendeltebb helyiségek találhatók. A lépcsőház (1/a) a kastély egyik legdíszesebb, legnagyobb tere. A látogatót már a bejáratnál ennek nagyszerű látványa, tágassága készíti fel a kastély pompájára. A barokk lépcsőház méretei túlzottak, a lépcsőház nagyobb, mint amennyit rendeltetése megkívánna - gyakran a középrész nagyobbik felét is elfoglalja. Az emeleti díszterembe lépve a hatás tovább fokozódik: szinte elképeszt a terem kívülről, belülről az architektúra gazdagságával és díszítményeivel (1).
A barokk korban a városok óriási fejlődésnek indultak. A lakóházépítés (2) olyan jelentős méretű volt, hogy számos európai város összképében napjainkig a barokk uralkodik.
A nagyvárosi polgári lakóház emeletes épület. Homlokzata egyszerűbb, kevésbé mozgalmas, mint a kastélyé. Az ajtók, ablakok íve, a megtört ablakszemöldökök, a hullámzó vonalú stilizált növényi díszítés (3) jól megkülönböztetik a reneszánsz stílustól. A gazdagabb polgárházakban növekszik a szobák mérete, egyre kényelmesebbek, rendeltetésük is változatos.
A barokk városkép is átformálódik. A középkori falakat, városkapukat jórészt lebontják, mert akadályozzák a fejlődést, a közlekedést. A szabályos alakú városi terek az új városkép fontos elemei lesznek. A tereket körbevevő házak homlokzata lehetőleg egységes, magasságuk is azonos. Az utcák egyenesek, az utcakép ezzel is eltér a középkoritól. A főbb utak a város legjelentősebb épületéhez, a hercegi, grófi kastélyhoz vagy püspöki palotához vezetnek. A főúr a városrendezést is azért támogatja, hogy a kastélya - és így személye - nagyobb hangsúlyt, központi szerepet kapjon. Így érvényesül az építészetben is a kor társadalmi hierarchiája. A barokk későbbi szakaszában a díszítmények aszimmetrikussá, játékosan hajlékonnyá, lendületessé válnak, s szinte eluralkodnak az épületek belsőjében. A rokokó kedveli a kagylóformát, a leveles indák kanyargó vonalát. A görög építészet |
|
Vissza az előző oldalra I Kapcsolat I Árajánlat kérés I Dokumentum letöltés I Építőanyag apró I Építőanyag akció |
